Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

A táblázatot sok szempontból lehetne kommentálni, de minket közelebbről csak a kassai lelket kifejező és megőrző magyarság lélekszámának és különösen arányszámának változása érdekel. Megdöbbentő, hogy húsz év alatt Kassa magyarsága 21.746 főnyi fogyatkozással 75,45 százalékos többségről 17.99 százalékos kisebbséggé degradálódott s evvel elvesztette a 122-20. számú alkotmánytörvény értelmében nyelvhasználati jogát az állami és egyéb közhivatalokkal való érintkezésben. önkéntelenül felvetődik a kérdés: Hová tünt el ez a közel 22.000 főnyi tömeg? Igaz, hogy a magyar államgépezet idehelyezett alkalmazottjai, akik nem vertek gyökeret a város talajában, a fordulat után tömegesen hagyták el a várost, de ha az elköltözötteket 10-000-re becsüljük, még akkor is hiányzik kereken 12.000 lélek. Könnyű azonban megtalálni ezt a veszteséget a hivatalos népszámlálás kettős könyvvitelében, csak az „idegeneket" és a„ zsidó nemzetiségüeket" kell összeadni. Mert az „idegen állampolgár" nem azt jelenti, hogy talán ennyi külföldi illetőségű egyén vándorolt volna be az utolsó években, de azt, hogy az állampolgárság reviziójának révén ennyi kassai őslakos veszítette el állampolgárságát s a magukat zsidó nemzetiségűeknek vallók legnagyobb része is a magyar kultúrközösséghez tartozónak tartotta magát, amíg nem nyílt mód és alkalom arra, hogy zsidó nemzeti öntudata a hivatalos statisztika folytán megnyilvánuljon. A számok nyilvánvalóan csak a papírformát mutatják s nem lehet célunk a népszámlálási eredményeket csak objektív kritika alá sem venni. Csak az az aggodalom dobbanhat meg a mi szívünkben, hogy ez a nem egészen ötöd69