Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

rész magyarság, mely nyelvhasználati jogában is korlátozva van, meg tudja-e őrizni a régi Kassa „lelkét"? Ha más, szintén hivatalos statisztika tükrében vizsgáljuk ennek a megfogyatkozott magyarságnak kultúrális igényeit — ami a lélek-megőrzésnek biztosabb alapja, mint a számadat — aggodalmunk enyhül. Csak egyetlen adatra hivatkozunk: A városi közkönyvtár, mely a volt jogakadémiai és a Rákóczi-múzeumi könyvtárak összevonása folytán szerveződött meg, helyesebben ennek forgalma a város többnyelvű lakossága kultúrigényének hű tükörképe. A könyvtár vezetősége pontos és elfogulatlan statisztikát vezet a könyvtár látogatóinak s a könyvtár forgalmának nemzetiségi arányszámáról. Eszerint a könyvtár látogatóinak 80 százaléka magyar könyvet és folyóiratot olvas az olvasóteremben s a házi használatra kivett 41.000 kötetnek is több, mint 50 százaléka magyar volt. (1932. évi adatok.) Pedig a városi könyvtár nem az egyedüli, mely Kassa magyarságát olvasni valóval látja el, igen sok embert kielégítenek a békeidőből megmaradt magyar társadalmi és kultúregyesületek könyvtárai, amilyenek pl. a Kazinczy Társaságé, a Kassai Polgári Társasköré — (Lőcsei-ház) — a Kassai Társasköré — (Zsidó kaszinó) — a Keresztény Társadalmi Köré — a Kath. Olvasóköré stb. Ami nem is csoda, mert a városi közkönyvtár óriási forgalma — még nagy kötetszáma — (ma kb. 70.000 kötet lehet) — mellett sem bonyolítható le simán, hiszen pl. az 1932. évben 84.369 olvasó szerepel a kimutatásban, 219.371 kötettel. A felsorolt társadalmi és kultúregyesületek s még mások is —• (pl. az Iparoskör, Kath. Legényegylet stb.) — megtartották kizárólagos, vagy túlnyomó részben magyar 70