Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

kósság száma — (1919-től 23.300-zal, mintegy 50 százalékkal nőtt a város lélekszáma) — jöhetett az építkezések második etappja, az új lakosság anyagi életszükségletének és legelsősorban munkahelyének biztosítása. Iskolák helyett postapaloták, múzeumok helyett kereskedelmi üzletházak, kultúrpaloták helyett rendőrségi laktanyák, bíróságok épültek. Az új uralom kultúrérdekeltségei javarészt az ősi magyar kultúrotthonokban helyezkedtek el, vagy a régi fészkek megüresedése révén, vagy — ha úgy adódott — régi gazda kilakoltatása árán is. A régi „Rákóczi Múzeum" helyébe a „Keletszlovenszkói Múzeum" került, a Balassa Zsuzsánna alapította „nemesi" konviktus helyébe szlovák kath. internátus. A magyar mezőgazdasági főiskolát szlovák földművesiskola váltotta fel, ami magyar állami középiskola volt — (főreál, leánygimnázium) — szlovák tannyelvűvé szervezték át, sőt a magántulajdont képező praemontrei főgimnázium épületét is állami szlovák reálgimnáziumnak foglalták le. Ha az új Kassa arcképét megfigyeljük, különösen azt, hogy az életváltozás folytán milyen új vonások rajzolódtak a régi, lelkiséget kisugárzó kedves képre, azt észlelhetjük, hogy az új épületek, lakástömbök és középületek egyáltalában nem alkalmazkodtak a város hagyományos stílusához, mely, ha nem is volt olyan egyöntetű és kifejező, mint pl. Eperjesé, vagy Lőcséé, mégis meglehetősen összhangos volt. Kassa, mint a legutóbbi időkig is állandóan fejlődő, korhoz igazodó város, nem áll meg egy muzeálisán tiszta stílus fejlődési fokán. Különböző korok stílusrétegeződését tükrözte vissza a gótikán kezdve a renaissance-on, barokkon, rokokón át az ú. n. „szecesszió" 66