Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

formanyelvéig. Az új épületek — sőt egyes átalakítások is — forradalmas disszonanciát okoznak ebben a stílusrétegeződésben. A „Bauhaus"-stílus teljesen meg nem értett formáit igyekeznek utánozni. Ez nem lenne hiba mindaddig, amíg az új városrészekben állva nem zavarják a történelmi hagyományokat őrző belváros harmóniáját, baj az, hogy ez a város képét átformáló törekvés hovatovább ide is beszivárog. A csúcsíves Dóm és Mihálykápolna s a renaissance vármegyeháza tőszomszédságában a Baťa cipőgyár üvegkalickája, mely négy nyomott emeletével sem ér magasabbra a megyeháza egy emeletének tympanonjánál — mi tagadás — legalább is szépséghiba Kassa város arcán. Hogy csak a legkirívóbb stííusvétséget említsem ... Nagy pusztítást visz végbe Kassa műemlékjellegű régi épületein a szabadjára eresztett üzleti szellem is. A főuccai ősi házak földszíntjén „modern" portálék épülnek s a legjobb esetben eltakarják a művésziesen faragott kapubálványokat, kariatidákat. Csak az ősi Dóm mutat változatlan égi nyugalommal a magasba s lenézi a lába töve körül nyüzsgő hangyabolyéletet, mintha azt mondaná: „Én maradok a város szíve, a nyolcszázéves Kassa örök szimbóluma s ha minden kicserélődik is körülöttem, itt mellettem az öreg Orbánharang temeti a holtakat, de hívja az élőket is!" 67