Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

A Bach korszak se tudta többé az izig-vérig magyarrá lett várost visszanémetesíteni. Hiába vonták meg a praemontreirektől a magyar tanítás jogát s vezettek be német tannyelvet minden iskolába. A város él, fejlődik s mikor 1860 júl. 5-én berobog a „vaspályaudvarba" az Északkeleti Vasút első személyvonata „Kassa" nevű gőzöstől vontatva, a város újra bekapcsolódik a világforgalomba. Az utolsó évtizedek nem oly színesek és változatosak, mint az előző évszázadok, de éppen ez a csendesség, a város polgárságának hagyományos szorgalma és becsületessége biztosítja Kassa városának gazdasági és kultúrális fej lődését egészen az 1918-ban bekövetkezett sorsfordulatig. A nagy történelmi múlt s különösen Rákóczinak viszonya a városhoz tette méltóvá Kassát arra, hogy a Nagy Fejedelem, közel 200 éves számkivettetés után, 1906 okt. 29-én másodszor is diadalmenetben vonuljon be kedves városának falai közé, éltető eszmévé magasztosulva. Azóta itt pihennek a porló csontok, legméltóbb helyükön, a Szent Erzsébet Székesegyház kriptájában, de Rákóczi szelleme is ott él a hű kassai polgárok lelkében, hogy megőrző erő legyen a megpróbáltatásokban, az idők végezetéig. 1918 dec. 28-án, mikor a végzetes világháború után az első csehszlovák csapatok bevonultak a városba, uj fejezet nyilt Kassa történetében. Megszakadt Kassa és Magyarország ezeréves történelmi kapcsolata. A kommün három hetes pünkösdi királysága után a csehszlovák uralom, a trianoni, illetve st. germaini békeszerződések értelmében végleg birtokba vette a várost, mint Keletszlovenszkó fővárosát. Ez a sorsfordulat uj célkitűzést adott a kassai, törhetet54