Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

len magyarságnak, a „vidéki" kultúrgócpontból, mely tükörként verte vissza azelőtt Budapest szellemsugarait, kisebbségi kuturgócpont lett, mely kisugárzó fényforrásként legelőször hirdette a nemzeti-kisebbségi öntudat megőrző erejét. A nagy mult nem halhat meg soha. Kassa ma is Mátyás király városa — az igazság követelésében, Rákóczi városa — a nemzeti és emberi szabadság védelmezésében és Kazinczy városa — a szellemi haladás előbbrevitelében. A MULT EMLÉKEI. Kassa város közel ezeréves magyar múltjának minden emlékét nem tudta elemészteni az idők viharzása, rengeteg dokumentum maradt meg mindmáig, amely a régi dicsőség hirét őrzi. Akinek nincs ideje, vagy kedve arra, hogy levéltárakban kutasson a bizonyságok után, elég, lia végigsétál a régi Kassa utcáin s megérti az idővel dacoló kövek néma beszédét. Könnyű meglátni, melyik rész az ősi, a belváros hosszúkás tojásdad formára szabott mellékutcái máig is elárulják, hol futottak a város „bevehetetlen" falai. Ezeken belül keresheti meg a kiváncsi szem Kassa műemlékeit. Kassa műemlékei közt a legelső helyet foglalja el a Szent-Erzsébet Székesegyház s ennek két tartozéka, a Szt. Mihály kápolna és az Orbán torony. A Szent Erzsébet Dóm mai formáját az 1877—1896-ig tartó restaurálás által nyerte, mert az 1813. és 45. évi Hernád-áradás s az 1834. évi földrengés úgy megviselte az évszázadok alatt amúgyis sok tűzvésztől, ostromtól megrongált ősi templomot, hogy az 1857. és 1863. évi restaurá55