Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

szegyűjtött három liliom fölé arany koronát is adomá­nyoz Kassa címerébe. (1553.) A város Mátyás király idejében sem veszített, sőt csak nyert jelentőségében. Mátyás maga is többízben tartózko­dott a város falai közt. 1460 őszén itt intézkedett a Pod­jebráddal való békealkudozások tárgyában s a hagyomány szerint a kassai Szt. Erzsébet Dómot vette mintául a bu­davári Mátyás templomhoz. Többszöri ittartózkodásának emléke a Dóm déli kapujának balsarkában a Mátyásosz­lop, melynek örök-lángja hirdeti az Igazságos örök hirét. A jóviszony az uralkodó és a város között szinte családias­nak mondható. Kassa vállalta magára a magyar szent ko­rona kiváltására szolgáló váltságdíj tizenketted részét s később is nem egyszer fordul a városhoz pénzbeli segítsé­gért. A törököktől behurcolt mirigy-halál elől ide mene­kül fiatal feleségével, Beatrix-szal s pénzét elköltvén, a várostól kér kölcsön 7 arany forintot, hogy útját „more regio" tehesse meg. Meg is adja — kamatostól — a köl­csönt, mihelyt haza ér, 30 aranyforintot küld az új vá­rozháza költségeire. A kassaiak követsége állandóan ud­varában van a királynak, akár Budán intézi az ország ügyeit, akár Visegrádon mulatozik s ezek útján híven ér­tesíti a király kedves városát minden fontosabb országos, vagy világeseményről. Mátyás utódja, Ulászló is szerette Kassa városát, hiszen bevehetetlennek tartott falain tört meg trónkövetelő­öccsének, Albert lengyel királynak ostroma s a békességet is a Kassa alatt való táborban kötötték meg. A király ezért megerősíti a város ősi szabadalmait, árúmegállítási jogát kiterjeszti s tovább díszesíti címerét is. A címerpaj­zsot tartó angyal vörös ruháját égszínkékre festteti át, a 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom