Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

szegyűjtött három liliom fölé arany koronát is adományoz Kassa címerébe. (1553.) A város Mátyás király idejében sem veszített, sőt csak nyert jelentőségében. Mátyás maga is többízben tartózkodott a város falai közt. 1460 őszén itt intézkedett a Podjebráddal való békealkudozások tárgyában s a hagyomány szerint a kassai Szt. Erzsébet Dómot vette mintául a budavári Mátyás templomhoz. Többszöri ittartózkodásának emléke a Dóm déli kapujának balsarkában a Mátyásoszlop, melynek örök-lángja hirdeti az Igazságos örök hirét. A jóviszony az uralkodó és a város között szinte családiasnak mondható. Kassa vállalta magára a magyar szent korona kiváltására szolgáló váltságdíj tizenketted részét s később is nem egyszer fordul a városhoz pénzbeli segítségért. A törököktől behurcolt mirigy-halál elől ide menekül fiatal feleségével, Beatrix-szal s pénzét elköltvén, a várostól kér kölcsön 7 arany forintot, hogy útját „more regio" tehesse meg. Meg is adja — kamatostól — a kölcsönt, mihelyt haza ér, 30 aranyforintot küld az új vározháza költségeire. A kassaiak követsége állandóan udvarában van a királynak, akár Budán intézi az ország ügyeit, akár Visegrádon mulatozik s ezek útján híven értesíti a király kedves városát minden fontosabb országos, vagy világeseményről. Mátyás utódja, Ulászló is szerette Kassa városát, hiszen bevehetetlennek tartott falain tört meg trónkövetelőöccsének, Albert lengyel királynak ostroma s a békességet is a Kassa alatt való táborban kötötték meg. A király ezért megerősíti a város ősi szabadalmait, árúmegállítási jogát kiterjeszti s tovább díszesíti címerét is. A címerpajzsot tartó angyal vörös ruháját égszínkékre festteti át, a 48