Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

akár szlovák, zsidó, vagy magyar volt az illető, bármily követésreméltónak találta a prágaiak demokratikusan egészséges életét, az alapvetően más fejlődés miatt a távoli Prága hatása nem tudott döntő helyet elfoglalni a szlovenszkói városok fejlődésében. Üj központra azonban szükség volt — így nőtt meg Pozsony érvénye. A dunaparti város húsz év alatt Szlovenszkó magasan kiemelkedő központjává fejlődött s ha van Szlovenszkón nosztalgia egy főhely, vágy a városi élet felé, úgy Pozsonyra összpontosul. A vidéki polgárok, sőt a krízis letörése után a környék köznépe is. ugyanúgy özönlik minden irányból Pozsonyba, mint annakidején Budapestre s a két betörési kapun: a szlovák Vágvölgyén és a magyar Csallóközön át, de messzebbről, Csehországból és a dunai előnyöket kereső szudétancmet gyárterületről is, évről-évre több ember érkezik a Prágánál és Brünnél rohamosabban fejlődő városba. Pozsonynak ma százötvenezer lakosa van, de ha a benemszámított külvárosokat hozzávesszük, úgy a legközelebbi népszámlálásig eléri a kétszázezret. Nagyobb központ lesz, mint Bázel, Genf, vagy középeurópai viszonylatban tegyük fel Kolozsvár és Zágráb. Aki ismeri a várost és látja a paloták gyors épülését, az új felhőkarcolót, a kikötők átalakulását, a proletár elővárosok és a finom villanegyedek megszületését, a kedvezőtlen földrajzi helyzetű északcsehországi gyárak leköltözését a Dunához, ahová csakhamar betorkol a Morva iij összekötő csatornája, megérti a fejlődés és a nosztalgia új irányát és nem csodálkozik, ha azt mondjuk, hogy Pozsony a szlovenszkói városiasság új eszményképe lesz. Az első önálló városi ideál Szlovenszkón. A Carlton-szálloda sokat mesélhetne, mennyire Szlovenszkó szíve ez a város. 39