Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

Mint hajdan a megyeszékhelyek nagyszáll ói, az „Aranybikák", a „Fekete Sas"-ok előtt sorra kikötöttek naponta a vármegye minden részéről érkező úri fogatok és itt, a szállodában játszódott le a megyei társadalom életének legfontosabb része, úgy kötnek ki most modernné válva a Szlovenszkó minden részéről érkezett autók a Carlton hatemeletes, ötszázszobás, ötvendéglős, kétkávéházas, húszüzletes épülettömbje előtt és öntik az új középosztály vezető rétegét, a kereskedőket, a földbirtokosokat, az ügyvédeket, a tárgyaló ügyes-bajos embereket, a politikusokat és az újságírókat a vendéglátó termekbe. A tőzsdézéstől az újságszerkesztésig, a perek előkészítésétől a szerelmi légyottokig, itt bonyolódik le minden, ami Szlovenszkó. Ez az épület lett a társadalom mágnese s ha a szlovenszkói — különöskép a nyugatszlovenszkói — azt mondja „a Carlton előtt", ugyanazt érti, mintha hajdan Kärntnerstrassét, Körutat, vagy egyideig Vencel-teret mondott volna. Végre önállóságot kapott a szlovenszkói urbanizmus. Nyugaton biztosan megkapta, ha a keletszlovenszkói még mindig Budapest felé tekint is és vannak vidékek Északszlovenszkón és Kárpátalján, amelyek szellemi és üzleti központja Kassa mellett inkább Prága, mint Pozsony. — Nehéz volna az alakuló új szlovenszkói urbanizmus elemzésébe bocsátkozni, olyasvalamit kívánnánk meghatározni, ami még nem teljesen létezik. Röviden mégis ejthetünk néhány szót az új szlovenszkói emberről, aki Pozsony felé néz és némileg elszakadt a bécsi, budapesti, vagy prágai vonaltól. Ez az ember erősebben lokálpatrióta, mint a régi volt. Nem kívánkozik annyira idegen metropolisba s egyáltalán: metropolisba, mint háborúelőtti test40