Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

másfélét. Ismét nyugatabbra Losonc, Léva, Érsekújvár, Komárom, Ipolyság és sok kisebb település erősen alföldi vonást mutat, ha Komáromban és Léván ősi polgári kaszt városiasabb jelleget is ad a községnek, mint más délszlovenszkói helyeken. De az észak-déli elosztás nem éppen meggyőző s csak annyi tény belőle, hogy északon erősobb a szláv-német stílus, a hegyi jelleg ,az ősiesség és a zártság, az emberek szeretnek begubóckodni és féltőén őrizni formáikat, lokálpatriotizmusuk nagy — délen viszont nyiltabbak, alföldiesebbek, magyarabbak, fiatalabbak és sárosabbak a városok, gyorsabb iramú fejlődésen estek át és agrár eredetük letagadhatatlan. Tetszetősebb a nyugat-keleti felosztás az észak-délinél, mint ahogy elvitathatatlan, hegy Nyugatszlovenszkó és Keletszlovenszkó embertípusa között észrevehető különbség létezik, akármilyen nyelven beszél is az ország nyugati, vagy keleti lakója, akár hegyi, akár alföldi ember, akár agrár, akár iparos. A cezúrát a két típus között a Szepesség és egyáltalán a megmaradt német telepek alkotják. Az elválasztó vonal Késmárktól Igló felől indul ki, végighúzódik a szász völgyeken, nyugatra kanyarodik s a bányavárosokon, Besztercebányán, Körmöcbányán, Selmecbányán át fut délre s ott ér a magyar határra, ahol vele együtt a szlovákság is lenyúlik és egy szük „Középszlovenszkó" keletkezik. A nyugatszlovenszkói ember általában polgáribb, mint a keletszlovenszkói, Bécs és a hajdani osztják uralom inkább érezhető magatartásán, mint a keletin, amelyet Budapest döntőbben befolyásolt. Nyugaton az előtérben a nyárspolgári, a józan és a szorgalmas élet áll, egyszerűség, szívóság, racionalizmus, keleten a zsentribehatás máig megmaradt, több a lelke36