Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

sedés, a szín, megnyerőbb a stílus, de kevesebb a szolid alkotókedv és a biztonság. Nyugatszlovenszkó közelebb áll az osztrákos, csehes formához, de polgári mentalitása legújabban értelmesen bekapcsolódik a korba és demo­kratizálódik. Keleten a kialakuló formát a kárpátaljai le­vantei stílus befolyásolja és a zsentriattitüd. Nyugat ren­dezettebb, tisztább, opportunusabb, kelet szilajabb, kitar­tóbb lelkesedéseiben, s míg nyugaton az osztrák mellett a cseh-morva befolyás hat, keleten a magyar mellett a lengyel hatás számottevő. Nyugatszlovenszkó déli részén az alakuló dunántúli magyar kispolgári forma- az agrár és az iparos magyarból épülő városi tipus kristályosodik, keleten a feudális magasságokból „polgárrá" süllyedt ne­mesi magyar középosztály él és irányítja az ízlést. Mindezek a felosztási sajátosságok pedig a különböző fejlődések történelmi emlékei. Az észak-déli ée a kelet­nyugati elválasztások össze-vissza hatnak a szlovenszkói városokban és színes konglomerátumokat alkotnak, ame­lyek mindegyikében más a keveredés s így mindenütt egyéni szín és zamat keletkezik. * Amit most elmondottam, a szlovenszkói városok leg­széttagoltabb képe. De lassan, lassan fordul minden s ahogy a háború után fokozatosan szétesett a pestiesség, úgy kristályosodik ujabban ismét egy új döntő és egysé­ges vonás a szlovenszkói urbanitásban: az egyéni szloven­szkói forma. Az új stílus természetesen egyelőre gyen­gén érvényesült, de évről-évre erősödik. Volt idő, amikor úgy látszott, hogy Pest helyét az új világban Prága fog­lalja el s az új főváros ugyanolyan példaképpé válik, mint a régi volt. Prága vonzása tagadhatatlanul változtató ha­37

Next

/
Oldalképek
Tartalom