Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

sedés, a szín, megnyerőbb a stílus, de kevesebb a szolid alkotókedv és a biztonság. Nyugatszlovenszkó közelebb áll az osztrákos, csehes formához, de polgári mentalitása legújabban értelmesen bekapcsolódik a korba és demokratizálódik. Keleten a kialakuló formát a kárpátaljai levantei stílus befolyásolja és a zsentriattitüd. Nyugat rendezettebb, tisztább, opportunusabb, kelet szilajabb, kitartóbb lelkesedéseiben, s míg nyugaton az osztrák mellett a cseh-morva befolyás hat, keleten a magyar mellett a lengyel hatás számottevő. Nyugatszlovenszkó déli részén az alakuló dunántúli magyar kispolgári forma- az agrár és az iparos magyarból épülő városi tipus kristályosodik, keleten a feudális magasságokból „polgárrá" süllyedt nemesi magyar középosztály él és irányítja az ízlést. Mindezek a felosztási sajátosságok pedig a különböző fejlődések történelmi emlékei. Az észak-déli ée a keletnyugati elválasztások össze-vissza hatnak a szlovenszkói városokban és színes konglomerátumokat alkotnak, amelyek mindegyikében más a keveredés s így mindenütt egyéni szín és zamat keletkezik. * Amit most elmondottam, a szlovenszkói városok legszéttagoltabb képe. De lassan, lassan fordul minden s ahogy a háború után fokozatosan szétesett a pestiesség, úgy kristályosodik ujabban ismét egy új döntő és egységes vonás a szlovenszkói urbanitásban: az egyéni szlovenszkói forma. Az új stílus természetesen egyelőre gyengén érvényesült, de évről-évre erősödik. Volt idő, amikor úgy látszott, hogy Pest helyét az új világban Prága foglalja el s az új főváros ugyanolyan példaképpé válik, mint a régi volt. Prága vonzása tagadhatatlanul változtató ha37