Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

tudat. Nomád életű polgárság keveredik itt a városba tóduló parasztsággal s csak legújabban, az egyedülmaradás után, történt bizonyos ülepedés és érik mikrokozmikus lét a ruszinszkói városban. A kezdetleges önállóság ma csaknem azonos még az önmagába bonyolódott zavarral, az önmagában forgó káosszal. Ruszinszkó a keleti, a levantei városok mintáját hozta a csehszlovák köztársaságba. * Ha elhagyjuk a szlovenszkói városok felső és középső skáláját, a Bécs és az európai nyárspolgáriasság hatásában élő nyugatszlovenszkói csoportot, az önálló vágvölgyi szlovák nemzeti városokat, a német emlékekkel éledő szepességi várost, a bányavárosokat, a lengyelhatású helyeket, a kassai vidék kurucos és lelkes magyar polgári önállóságát, az igazi „felvidéki" magyar városokat és észrevettük a ruszinszkói levantei várostípust is, a rajz további folyamán délnek kanyarodhatunk és Kárpátaljától nyugatnak menve visszafelé, szólhatunk a délsziovenszkói magyar városok formájáról is. Tulajdonképpen egy új felosztási módot kockáztathatnánk: az északi és a déli szlovenszkói város különválasztását. Az északiakban erős a hegységi jelleg, zártak, kifejlődöttek, az urbanizmus törvényei szerint alakultak, a déliek sokban emlékeztetnek az alföldi magyar várostípusra, néha falvakból alakultak és a német eredetű ipari lakosság helyett mezőgazdaréteg teremtette meg őket s csak később kapcsolódott hozzájuk a gyár, mint például Losoncon. A kárpátaljai Beregszász már ilyen alföldi város. Nyugatabbra a gömörvidéki helyek kivételt alkotnak, mert a zsentrijelleg erősebb bennük, mint a paraszti, de a zsentri is a föld stílusát hozza, csak 3* 35