Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

A Vág vizteriiletéhez tartozó szlovák gócoktól keletre fekszik a Szepesség németes városaival, Késmárkkal. Iglóval, Lőcsével s azzal a szász területtel, amely a Gölnic völgyén át csaknem leér a mai magyar határig, de déli nyúlványaiban nem fejlődik jelentősebb városokká. Mivel jellemezhetjük a szepességi városokat? Kicsinyek, de urbanitásuk erős, ők élnek a legtisztábban a múltban s fejlődésük, — már mint német városi fejlődésük, — éppen ezért sokhelyütt megrekedt s az átalakuló Igló rjéldául kezd a szlovák gócok formájához csatlakozni, A szepességi városiasság a legzártabb Szlovenszkón, sokban hasonlít az ugyancsak német eredetű nyugatszlovenszkói városiassághoz, de a nyugati forma élénkebb, bécsiesebb és fejlődőbb, (habár fejlődése nem német többé, hanem szlovák s csak belső formáiban emlékeztet az osztrákosan nyárspolgári stílusra, nem a nyelvében). A szepességi város stagnáló. A delej, amelynek vonzásában élt, távolibb: nagynémet és szász, amelyet 1870 óta Budapest váltott föl, de ma ismét vissza jön. Kicizellált drágakövek ezek a városok, mindegyikük kész és szabályos apró urbanitás. Lekóik csaknem elspleenesedett és némileg rideg polgárok, múltbanéző lelkek, A gyűjtés, a megtartás, az összetartás, a zárkózottság jellemzi őket, a keretek elszánt és szívós védelme. Lélekben a szepességi város ma is fallal körülvett középkori erődítmény, amit a benne élő polgárközösség szívósan véd. E várakat nehéz bevenni, de sajnos, ma valamennyien körül vannak kerítve és veszteségteljes deffenzivába szorultak. Keletebbre, sőt részben a szepességi városokkal összekeveredve terülnek el azok a helyek, amelyekben erős a lengyel hatás. Bártfa, Eperjes, egész Sáros, de az évszáza32