Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

egyik pesti filmet, öt éves dolgot, az ismert érzelgős zenés játékok egyikét, zsúfolt házak nézték végig. Ünnep volt magyar szót hallani a régi falak között. Egyébként a városi szállót nemsokára le fogják bontani, a város nagy kölcsönt vesz fel s egy modern célirányos hotel épül majd a helyére, mely a mai lőcsei közművelődésnek is hajlékot fog adni. Lőcsei idŐ fog el, ha belépsz a városháza tanácstermébe. A tanácsterem érdekes ajtaja felett komoly latin igék intenek a polgári bölcsességre, míg kint a homlokzaton a polgári erények figúrái igézik meg a járókelőt. Bent a hatalmas teremben, a zöld posztóval bevont asztal körül mintha hirtelen Fabricizus bíró alakja merülne fel. Királyok, városbírák és polgármesterek arcképei a falon, közöttük a híres olajkép 1679-ből, mely a lőcsei tanácsot ábrázolja. Körben állnak, esküre emelt kézzel, az asztal közepén a nyitott törvénykönyv, keresztbe tett palossal. A bal felső sarokban égi dicsfényben az Ür s német szavai egy átlengő szalagon lebegnek a tanács felett. Lent a balsarokban a bűn szörnye s a jobb sarokban a bíborruhás hóhér. A lőcsei respublika címerében két oroszlán ágaskodik a kettőskereszten. Szabó Dezső az októberi forradalom első hírére ebben a teremben búcsúzott tőlük elragadó hévvel, a lőcsei haladó magyarok előtt. Egy szép lőcsei aszszony, aki már a fehér márvány alatt pihen az evangélikus temetőben, a beszéd közben tragikus hangon felkiáltott: „Ne hagyjátok a Mariássyakat, a Csákyakat!" Jókai fehér regényhősnője óta az asszonyok, úgylátszik mindig későn avatkoztak bele a dolgokba s szomorúan is kissé. Valószínűleg előbb kellett volna mindent rendbehozni. Egykorú adatok azt mondják, hogy a Miklós mester által 246