Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

fia meghalt. Fáklyásmenetben vitték a kis koporsót a Jakab-templomba, zúgtak a harangok, fent a diákok kórusán drága keleti szőnyegekre tették le, s ekkor az összegyűltek előtt elmondotta az udvari pap magyar prédikációját és imáját. Csupa esemény volt ez a templom, akárcsak szomszédja, a városháza. Ez volt itt a főhely, ahol nemcsak az Ür színe előtt lehetett megjelenni, hanem a város színe előtt is, mint az operában. A régi családok mind dolgoztak e templomon meg a többin is, szerszámmal vagy kézimunkával, vagy pénzt adtak reája s megnézték naponként, mint a költő a csillagot. Amint elmegyek az egyik oszlop mellett, rikító színű Szent Antal fogad, frissen és papír-virágokkal körülvéve, valamely mai mesterember tucat-munkája. A nemes stílus köröskörül mintha riadva tiltakozna a kontár faragás ellen. Néhány évvel ezelőtt még itt volt Kőszeghy Elemér, aki a régi Lőcse nevében őrizte a műemlékeket, mint előtte a stílus megtartóinak egész sora. Amikor sietős lépteivel megjelent a Körtéren, úgy tűnt fel, keresi a barátait, aztán lemennek valahol a városháza pincéjébe, ahol felhúzzák a titkos órát, aminek ketyegéséből élnek és mosolyognak a szobrok, izzadnak a falak s halhatatlanul állanak a helyükön a házak és a csodálatos szekrények. De Kőszeghy is elment már, mint egy karaván elkésett tagja, aki még megpróbált egy kockázatos kalandot, elment ő is Budapestre. A daróci templomban, ahol a régi antonita szerzetesek freskóit vakarta elő, hiába vár a szakállára a késmárki szél. Ne menj előbb sehová, míg végig nem jártad a téglalap alakú Körteret. Itt van a Thurzó-ház, olasz és 1 ;ngyel építészeti elemeivel, kívül reneszánsz, belül gótikus. Lő16* 243