Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

és éveken keresztül firtattuk fiatal kutató szemünkkel a falon lógó földrajzi képet. A nagyorrú sekrestyés a Jakab templomban élénken emlékszik Divald Kornéltól kezdve mindenféle nemzetbeli műtörténészre, aki Lőcsét meglátogatta s napokon át fényképezett és kérdezősködött. S így, mire a század a millenium liarangzúgásáig ért, minden kicsinosodott Lőcsén, a belváros tudniillik, az egykor kőfallal védett szabad királyi hely. S ebben az időben már találtak egy új gazdasági forrást, szerényebb gondolattal kettőt is. A Lőcsén székelő Szepesi Hitelbank, amelyik még 1869-ben jön létre, okos előrelátással fedezi fel a Tátrát s óvatosan bár, de határozott mozdulattal felépíti az 1797-óta létező Ótátrafüredet, melyet egy régi latin felirat szerint: „Stephanus Csáky populari ductus amore ponit, ubi nudum erat ante solum". Tehát ezt is egy szepesi magyar hozta létre. Egyetlen ház volt ez csupán, 1814 ben építik fel a másik házat s így megy lassan előre, hidegvízgyógyintézetet kap, savanyúvizét egy századon át népszerűsítik. Davosban csak 1860-ban jelenik meg az első vendég, a Semmeringen még semmi mozgás, Kitzbühel nevét még az utazók sem ismerik, amikor Ófüreden már kugliznak a fürdővendégek a fenyvesek között. 1904-ben építik fel a Grand Hotelt s azóta Lőcséről ótátrafüredre s vissza vígan gurul a jóféle pénz, mint valamikor a lengyel országutakról, Krakkó felől. Akkor szekereken járt a lőcsei polgár, ma autó és autóbusz viszi a legrövidebb úton saját fürdőjébe. A másik újabb kereseti forrás: a diák és az idegenforgalom. Szeptemberben a belváros legtöbb szobája albérletbe 240