Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

színes vonásait, amikor a nap áttöri magát a párákon és ködökön, hirtelen nem látsz mást, mint egy ostromló csapatot, amint vakmerőn felfelé tör s a fensíkon épült régi város szivébe tart. No, nem kell sietnie, ez a dolog immár elvégeztetett. Nézzen csak jobbra és balra, aki erre elmegy, mindent pontosan megláthat. A 19. század a lőcsei szétszóródás kora. Még egy csomó kitűnő embert ad a régi társadalom. Rombauer Jánost, a festőt, aki 1782-ben itt született, Kazinczy támogatja, beiktatja, az „istenfik" névsorába s időnként felkeresi buzdító, számontartó leveleivel. De Rombauer mégis elhagyja Lőcsét s az orosz cári udvarban jut el igazi sikerhez; amikor pedig visszatér: hűtlenül Eperjesen telepedik meg. Lőcsén marad ellenben Josef Czauczik, a kereskedő fia s mint az egykori fafaragó mesterek híre, az övé is bejárja a környéket. Kitűnő arcképfestő. 1810-től 1857-ig, a haláláig lefesti az összes szepesi társadalmi nagyságokat. Aki tanulmányozni szeretné a város előkelő osztályát az arcvonások alapján, lépjen közelebb e serény mester képeihez. Tele van velük a lőcsei és a szepesi házak legtakarosabb szobája. Az evangélikus templomban nagy oltárképe fogad. A pietizmus szelíd árnyékába kerülünk, mint a lőcsei polgár, amikor szegényedni kezdett. 1849 február 4-én Görgey Artúr vonult be Lőcsére honvédéi élén, a szepesi Görgey-familia legnevezetesebb tagja e századból. Volt öröm a városban, egy fiatal cipszert láthattak vendégül, aki nagy szünet óta ismét történelmet csinál. A Mészáros ucca 15. számú házban száll meg a tábornok egy ifjúkori barátjánál. Este a város tiszti bált rendez, szól a muzsika, de Görey fáradt, nem megy 238