Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

Hain ismét bíró lesz, Lőcse pedig természetesen a kurucok pártjára áll. Mikor Thököly bevonul Lőcsére, a főkapunál Hain Gáspár fogadja zengő üdvözlettel. 1687-ben halt meg a jeles krónikaíró. Két gyermeke sorsáról nem tudunk semmit; mostohaleánya egy eperjesi magyarhoz ment feleségül, leány-testvére szintén magyar területre költözött. Hain nagyon őszintén, tárgyilagosan, jóhiszeműen, józanul írta meg becses krónikáját, bár kétségtelen, hogy a maga egyéni létformáját és meggyőződését soha el nem takarta. Vallásos lélek volt. Isten ments, kiáltja, mikor felajánlják neki a bírói széket, ha áttér a katholikus hitre. Költeményeket is írt, stílusérzéke volt hozzá, tisztán és finoman kesergett bennük egy jobb korért: Erbarme dich, O Jesu, doch Nimm von dem armen Land das Joch, Und mach' es ehstens los und frei Von der Vervolger Tyrannei. Nem külső, hanem belső patriotizmus kötötte Magyarországhoz. Képzeljük el a válságos nyers kort, amikor még semmi sem volt, ami magyar érdekekhez fűzte volna, s ő mégis így ír: „Bald hebt, bald wirft das Glück in diesem Wechsel-Leben, Dass kann das Ungerland dir ein Exempel geben." Magának írta e sorokat, miként a krónikát is, üres óráiban, elmélázva a lúdtoll felett a piac nyugati oldalán fekvő szép házában, melyet végrendeletében az eretnek egyháznak hagyományozott. Tragikus alak volt tulajdonképpen: alázatos és hű volt a császárhoz s híven vezette a várost is ezen az úton. Későn kellett tapasztalnia, hogy a 228