Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

másként beszélni, mint németül. S Holló uram tüstént engedett ebből a korai magyar öntudatból valamit: nemcsak latinul, de németül is megmagyaráztatta a lőcsei lutheránus tanácsnokoknak, hogy nekik végleg befellegzett, távozzanak, mert csak katolikus lehet ezentúl a királyi város bírája és tanácsosa. Kint a piacon háromszáz marcona horvát áll fegyverben, itt benn, a városháza tanácstermében, a magyar úr sürgeti az ellenreformáció akaratát. H)lló mögött jezsuita páterek állnak, a tanácsadói. A lőcsei kép hirtelen változik: katolikusok és magyarok kerülnek a város élére. Nemessányi István, Vass Gáspár, Szerdahelyi András, Kurta Pál, Vitkóci János stb. A katolikusok magyarok, az evangélikusok németek. így aztán érthető, hogy az új tanácsosok levetik a hagyományos német gúnyát és magyar ruhában jelennek meg az árkádok alatt. S ezzel a külső és nyelvi magyarsággal szemben ez a konok német és lutheránus Hain, aki könnyezve öleli át egyenkint a búcsú alkalmával tanácsbéli társait, szintén magyar. A krónikában egyetlen szó, egyetlen utalás sincs Németországra nézve, holott az író apja, Miklós, még Nürnbergben született. Hain ellenben gondjai közé veszi Magyarországot, azt a magyarságot, amelyik néki és társainak életet, várost, kenyeret, szabad vallást és rangot adott. Rákóczinál, I. Rákóczi Ferencnél is járt Hain Gosnovitzer jegyzővel együtt Patakon, egy szőlőnek robotmegváltása ügyében. S a magyar fejedelem pompásan megvendégelte őket. Az eperjesi kollégium alapításánál ő képviseli Lőcse városát, jár hivatalos ügyekben Kassán, Eperjesen, Bártfán, Pozsonyban, Bécsben. Aztán az ellenreformáció ügye egy időre alászáll. 1682 szeptember 4-én Thököly Imre visszaállítja a vallásszabadságot és az önkormányzatot. 15* 227