Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

mily körülmények közt írta itt Szabó Dezső az Elsodort faint s mint nyírta meg ő a tanár úr haját, mielőtt 1918 novemberében Pestre utazott volna. „Megyek a forradalomba, Péchy úr!" — mondotta a híres műhely küszöbén s örökre eltűnt Lőcséről. Mikor az ember idáig ér irodalmi ismereteinek fellapozása közben, fölöttébb kevésnek tűnik fel mindez. A lőcseieknek ugyanis olyan házi irodalmuk van, mely párját ritkítja a város-történelemben. Pozsonynak, Kassának sincs például olyan fényes krónikája, mint Lőcsének. 1687-ben Casparus Hain írta meg Zipserische oder Leut8chaverische Chronica c'men. Elsőrangú kútforrás ez a történetíró számára. Hain alapos felkészültséggel és egy protestánshoz illő tárgyilagossággal beszél a változatos múltról. Apja kassai volt, anyja a lőcsei bíró leánya. Hain Gáspár Kassán született, 1632 február 17-én; ötéves volt, amikor szülei Lőcsére költözködtek, apja Lőcsén is tanácsnok lett, de 49 éves korában már meghalt. Hain Gáspár Wittenbergben tanul, fiatalon a lőcsei evangélikus középiskola rektora lesz, a késmárki lelkész leányát veszi feleségül. Tanácsos lesz ő is, 1672-ben bírónak választják, de 1675-ben Holló Zsigmond királyi biztos a karhatalom élén megjelenik Lőcsén és a király nevében felszólítja Haint, térjen át a katolikus vallásra, vagy mondjon le tisztéről. Hain németül üdvözli természetesen a királyi küldöttet, aki azonban megszakítja s azt követeli, hogy beszéljenek hozzá magyarul, mert ő németül nem tud jól s azonkívül tudnivaló, hogy Lőcse Magyarország egyik városa s ők is a magyar király alattvalói. Hain erre, képzeljük el a képet, azt válaszolta igen udvariasan, de határozottan, hogy láthatja a ruhájukról, ők németek, nem is tudnak 226