Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

Megkerülöm a Jakab-templomot, mintha a csönd legmélyebb lélegzetét hallanám. De az útszéli oldalon két gubbasztó autó figyelmeztet az időre, az új vaskorra, amelyben élünk. Igen, innen tovább lehet menni, fel a Tátrába, esetleg Ruzsbachra fürödni, szarvasvadászatra a hegyekbe. Óh, nem. Ennek a múltnak a vallomásait végig kell hallgatni; ez a jelen itt mindent elmond, amit Szlovenszkóról tudni akarsz. Lőcsének olyanféle tömör mondanivalója van, mint egy miniatűrnek, amelyben benne van az egész középkor. Remek példája ez a város a szlovenszkói háromnyelvű városoknak s ha vallomásra birod mai életformáját, elmondja a jövőjét is. Fényes társadalomrajzi eset: benne van egy egész ország társadalmi bomlása és rendeződése. A polgári történelem és a gyümölcsfák határa ez a város Középeurópa térképén, de a polgári létforma sehol sem alkotott oly sajátos környezetet, mint itt, a végeken, amiként itt érik a legizesebb alma, ezen az alma-határon. Legszívesebben félhangon beszélnék róla s idézném a hangulatok élményét, mint valami muzsikát. Hisz Lőcséről már mindenki elmondta észleteit, aki valaha is megnézte a Szepesség fővárosát. Nézzen csak szét mindenki olvasmányai tájékán és emlékezete térképén. A környezet vonzza az írót. Erről Lőcsének becsesebb oklevele van minden pecsétes privilégiumoknál. Aki a városi élmények lírai kútjánál meg akar pihenni, olvassa el Lőc<=e irodalmát. Ennek az irodalomnak Jókai Mór volt az apja, a Lőcsei fehér asszony két kötetével, a többi könyv, ami azóta megjelenik szabályos időközökben Lőcséről csak nagyobbítja e derék családatya ivadékainak számát, mint egy új hódítás az amerikai zászló csillagait. Holott a lőcsei él220