Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

DARKÓ ISTVÁN. Losonc A magyar kisvárost a mozdulatlanság és eseménytelenség szürke példájának volt szokás nevezni. A magyar életben a világháborút követően beállott gyökeres és tragikus változások ezt a képet is megváltoztatták. Évszázados portengerből csinosodtak elo a magyar kisvárosok a vidéki magyar élet apróbb központjaivá és kétségtelenül uj és termékenyebb korszakot nyitottak a magyar urbanitás számára. Tragikus velejárója ennek a változásnak, hogy a városi magyarság régi helyei, a hegyvidékek magyar jellegű városai ugyanekkor kiszakadtak a magyarság egyetemes életéből, nemzetiségi sorsba jutottak s már nem a városi életért, hanem pusztán a nemzeti közösségen belül maradás lehetőségeiért kezdtek ujformájú küzdelembe. Losonc történelmi múltjának és jelenvaló sorsának vizsgálata egyaránt érdekes azért, mert változatos, eseményteli, gyászt és életerőt felváltva sugárzó mult jutott osztályrészéül és azért is, mert a sűrített gyáripari fejlődés különlege-s kifejezést adott arculatának s mert az államfordulat emiatt sokszorosan nehéz feladatok elé állitotta. A régi Nógrád- megye északi felében fekszik Losonc, szláv nyelven „Lučenec", azaz vízválasztó, latinul pedig „Lutetia Hungarorum." A nem messze eredő Ipoly folyó húz vonalat a vidék két hegyrendszere közé. Az Ipolytól délre a Magyar Középhegység terül el, az Ipolytól északra 189