Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

az Osztrovszky-Vepor hegység, amely már a Kárpátok hegyrendszeréhez tartozik. Itt a hegység közepe táján a Losonc-patak völgye torkollik az Ipoly völgyébe. A Kárpátok déli lejtőjén fekszik Losonc s az idő és tér nagy távlataiban éppen ez, — hogy már az északi Kárpátok ölelik magukhoz, — meghatározza a város történelmi sorsát, hovátartozandóságát s a világháború után hovácsatoltatását is. A múltjáról szóló kép méretét az 1891. évi népszámlálás adatai szolgáltathatják. Ebben az időben 721 ház és 7460 lakos volt a városban, mégpedig 6360 magyar, 844 szlovák és 202 német; felekezet szerint 3393 r. kath., 2003 evangélikus, 474 református és 1578 zsidó. Három hatalmas tűzvész festi pirosra és feketére a város történelmi múltját s ez a három dátum annál is jelentősebb, mert mindhárom alkalommal porig leégett a város. A kövekbe, levéltári adatokba, könyvekbe és egyéb emlékekbe írt múlt ilyenképpen teljesen elpusztúlt. A hadak dúlásai és a tűzvészek pusztításai által sokszor szenvedett város történelméhez így csak távoli kútfők hiányos adatain keresztül juthatunk el. Ebben a tekintetben a város a többi kárpátvidéki városokhoz képest nagyon szegény, jóllehet a meglévő idegen adatok is elégségesek ahhoz, hogy a város történelméről éppen igen nagy gazdaságot állapithassunk meg. A cseh huszita háborúk idején Giskra csapatainak megerősített és kőfalakkal körülvett őrhelye volt a város. Losoncon kívül a környező vidék községei, Gács, Ozdin, KisZellő, Gács-Prága, Dobros, Alsó-Esztergály voltak a husziták főfészkei. 1541-ben a Losonchoz tartozó Apátfalva dombjain Giskra megverte Hunyady János seregét. Ezek190