Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

rint leghalább négyszer Esztendőben élljen; ezenkívül mind házánál, mind kivűl böchülletesen józanon és az Istennek parancholattia szerint magát visellie. Az nemes Tanács rendeléséből az Gombkeötteö Czé, minden Esztendőben téléczaka a Magyar Templomban tartozik viasz gyertiat adni." A céh intézmény minden merévsége mellett, kiválóan hozzájárult a kereskedelem és ipar szolidságának biztosításához, valamint ahhoz, hogy a város polgárai Istenfélelemben és jó erkölcsben gyarapodjanak. Az ipar és kereskedelem virágzása viszont biztosította a polgárok jólétét és hozzájárúlt a város műveltségének emeléséhez. Ennek a műveltségnek leginkább tükörképe a városi iskola. A város törekszik arra, hogy jeles tanárok működjenek e folyton fejlődő iskolában. Tanárainak díszes névsorából kiragadjuk Gyulai Torda Zsigmond a kiváló humanista író nevét, akinek több jeles műve maradt fönn. Ezek közül legnépszerűbb volt Mátyás király elmés mondásairól és tetteiről szóló munkája. Továbbá Bocatius János navet, aki Wittenbergben szerezte meg a magisteři egyetemi fokozatot. Ragyogó tehetsége, költői művei széles körben teszik ismertté nevét. Rektorságának idejében tódulva — tódúl az eperjesi iskolába a vidéki nemes fiatalság. Ilymódon lesznek az egyszerű tanárnak pártfogóivá a Báthory, Forgách, Homonnay, Kátay, Soós, Darholz és más nemes urak. Eperjes és a királyi udvar viszonyára jellemző, hogy Rudolf király ghimesi Forgách Simon báró és Teufenbach felsőmagyarországi kapitány ajánlatára megtette Bocatiust „borostyánkoszorús versszerzővé", Rudolf öccse, Miksa pedig, aki mint valamikor I. Ferdinánd, szivesen időzik Eperjesen és itt többször megfordúl, Bocatiust annyira megsze155