Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

ton erősödött, annyira, hogy tekintettel erre 1637—42 között a városi iskola mellett a Szent Miklós székesegyház mögött új magyar templomot épittetett a város. Az iskola igazgatója is ebben az időtájban magyar ember a nagysárosi születésű Szeredi János, akit később a város jegyzőjévé, majd bírájává választottak. A város ügyviteli nyelve is magyar. Kétség kívül ez az a korszak, amikor a magyarság legerősebb Sárosban és Eperjesen. Bethlen Gábor számára a sárosi magyarságból egy egész ezred katonát toboroznak össze. A megye székhelye, Nagysáros, annyira magyar, hogy a 16. és 17. században német szülők a nagysárosi gimnáziumba küldik gyermekeiket magyar szóra. De ugyanez a helyzet Eperjesen is, ahol 1555 és 1644 között a magyar nyelv a városi iskolában a németnek és a latinnak használatát is bizonyos fokig kiszorította. Sáros vármegyében, ahonnan folyton új családok jutnak Eperjesre — még a 16. és a 17. században sok a magyar község. Dáciai Simplicissimus egy németországi vagabund nyomtatásban is megjelent útikönyvében említi, hogy Sárosban Kisszebentől délre már tisztán magyarok laknak. A városnak rendszerint négy papja van: a főpap pastor Primarius, ez mindig német és a három prédikátor, amelyik német, magyar és szlovák. Ezeket a városi tanács választja és fizeti, nemkülönben az iskola tanárait is. Eperjes a 16. században a Habsburg uralkodók hathatós védelme alatt nemcsak átéli azokat a szörnyű időket, amelyekben a Nagy Magyar Alföld a török martalékává vált, hanem aránylag jólétben él. Az országnak kétfelé, majd — Buda török kézre kerülése után (1541) — háromfelé szakadása közgazdasági tekintetben is válságot idézett elő. A török hódoltság idejében az ország körül153