Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

Az iparosok és kereskedők az Anjouk idejében céhekbe tömörülnek. A legrégibb eperjesi céh-szabályzat, amely fönnmaradt ránk a vargáké és 1377-ből való. Igazi kulturális élet Sárosban a kereszténység megjelenésével kezdődik. A román-stilusu templomok: a felsőregmeci, petőszinyei és göncruszkai templomok jelzik azt az utat, amint a kereszténység az első Árpád-házbeli királyok hathatós pártfogása és védelme alatt előrenyomúlt délről Sáros felé; mert a királyok pártfogoltjai, a hitterjesztő szerzetesek, az európai kultúra e tiszteletet parancsoló pionirjai mindenütt, ahol megvetik lábukat, templomokat épitenek. Sárosban csak a cselfalvi román templom árúíja el itteni működésüket. De az európai kultúra elterjed nyugat felől is. Ezt igazolják fönnmaradt gót templomaink, amelyeket viszont a német telepesek épitettek. Ezeknek legrégibb épületei, igy templomai is az első időkben fából épülnek. Ilyen régi német eredetű Sárosban a hervartói gót-stilusú fatemplom. Az eperjesi német telepesek a Tarca vize felé lejtő napfényes domboldalon hosszú, közepe felé kiszélesedő uccát épitettek faházakból, amelyet ősidők óta Fő-ucca név alatt ismerünk. (Az államfordulat óta Masaryk ucca). Az első kőépület a Fő-ucca közepén az egyhajós gót-stilusú templom volt. A lakosság gazdagodásával arányban a faházak helyébe ugyancsak csúcsives házak épülnek. (Ma ezekből jóformán a mai városházának hátsó része maradt meg.) A városfalak tornyai és diszitései is ilyen stílusúak. A Fő-ucca négy városnegyedre volt felosztva. Ezek között volt a Quartele Hungarorum, a Quartele Sclavorum. Vagyis voltak a városnak magyar és szlovák polgárai is; egyenrangúak a német polgárokkal. Az adólajstromokban szá10 Tátra-Almanach 145