Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

otthon jártam s ettől a képtől nem tudtam megszabadulni egy pillanatra sem. Hogy épült itt egykor a kisebbségi küldetéstudat, egységes történelmi beidegződés, amely az együvétartozás történelmi hitét megadhatta volna minden kisebbségi magyarnak! Hol van ez a kisebbségi-közösségi tudat s hol van ettől e város magyarsága? A kisebbség nevét alig ejthetjük ki ma azzal, hogy az itteni magyarság tudatos közösségét jelentse! A magyarságnak a városban is csak részei vannak és nincsen egysége! Egymás fölött vagy alatt élnek rétegei anélkül, hogy egymáshoz közük, vagy egymással kapcsolatuk lenne. A zsidóság, amint jeleztük már, egyre jobban távolodik a kisebbséggel való élet és kultúrközösségből. Igaz, nem gazdanép többé itt a magyarság, azonkívül vagy éppen ezért, a polgári emelkedés egykori lehetőségeit nem Ígérheti a zsidóságnak. A zsidóság egyébként is nagyon aláengedte egykori kultúrigényeit. Ma a polgári civilizáció szecessziós formáiban lobog el kultúrizgalma, a táncban, bálokban, operetteken, a bridzsen, revükön s a minden este kötelező parketten s a flörtökben. Igaz, éppen mert polgári szecesszió ez, találkozik ebben minden olyan elemmel, nemzetiségi különbség nélkül, amely megérett a polgári szecesszióra az újvári keretben. A parasztság ezidőig visszaszorult régi életkeretébe, amelyből oly erővel akart kitörni szabadabb és magasabb életforma felé. Történelmi tömegereje és szerepe a hat és háromévenkinti beleszólás az ország és a város dolgaiba. De a választások hűhói után újra semmi, újra zárak alá vonul az életakarat a paraszti életstílus kemény, konzervatív formái közé! Nem történik semmi, ami magasabb szempontú mozgékonyságot és pozitív életizgalmakat vin133