Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

gek intelligenciaprodukáló kedvét és erejét. Az újvári pa­raszti fiatalok, akiket örömmel fogadtak a közéletben, az egyetemeken (megkülönböztetésszámba ment a szeminá­riumokban például ha valaki Újvárból jött az egyetemre), Dózsa György unokáknak tekintették és a hírhedtnek kijáró borzadállyal vették körül a konzervatív tanárság jóvoltából a város közéletében. Kiveszett az ifjúságból a közéleti munkakedv. Ma fagylalt-esték és garden-partik a gondja a fiatal nemzedéknek, amikor még tíz éve sincs, hogy utat és irányt mutatott az egész kisebbségnek. Igaz, más okok is közrehatottak, hogy ide fordult a fejlődés útja. A zsi­dóság, amelynek Ady magasurbanitású lírájára mozdult idegzete egykor, amely Szabó Dezső, Kassák, Karinthy, Szomory, Kosztolányi munkáival fedezte egykor komoly kultúrszükségleteit és finom izgalmakat tartott ébren a szellemiségben, kezdett kiválni a magyar kultúrközösség­ből. Már azokat a fiatalokat is alig értette, akik Ady lírá­jából csinálva mindenirányu programot, jelentkeztek a vá­ros kultúr és közéletében. A kisebbségi magyarságot ta­gadhatatlan veszteség érte ezáltal, mert urbánus készsé­get vont ki a magyarságból a zsidóság kiválása. Az újvári magyarságnak a fiatalság bátor jelentkezésével az urbánus szellemi és kultúrforma felé való haladása elemeire esett széjjel. A zsidóság kivált, a parasztságot kishitű konzerva­tivizmus szorította vissza áporodott helyzetébe, a mun­kásság világforradalmi erőfeszítések után elerőtlenedett s a fiatalság a tengely központi és kristályosító funkciójából üresen kiesett. Aki még fiatal vagy öreg, emlékszik az egykori 1926— 1931-es idők erőfeszítéseire, arra most úgy hathat Újvár, mint valami vesztett csata nyomasztó emléke. Nemrégen 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom