Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)
Jócsik Lajos: Érsekújvár
hitte így (cikk a helyi lapból 1928 szeptember 2.), de hitle az egész magyarság, s a város peremén túl az egész kisebbség is. Minden szlovenszkói magyar várost nagy vérvesztés ért az intelligencia expatriálásával. A gömöri városokban a dzsentri alatt szakadt be a talaj, Kassán, Losoncon, Pozsonyban és Komáromban az intelligenciának nem volt olyan közvetlen népi hinterlandja, mint Újvárban, melylől kaszaegyenesítő bátorságot vehetett volna, melynek puszta meglétét is olyan boldogító történelmi erővé álmodhatta volna. így történt, hogy a figyelem Érsekújvárra szegződött a kisebbségben. S valóban: mély feszültségeket mutatott fel és szép szándékoktól volt vemhes a város ebben az időben. Mit várt Érsekújvártól a magyar kisebbség? Mi lehetett volna összkisebbségi szerepe és küldetése? Hogy érvényt szerezzen annak a demokratikus magyar attitűdnek, amely oly hirtelen formálódni kezdett a városban és felmutatkozott a kisebbség felé. Hogy a legmagasabb fokú urbánus szellemiséget, a haladást, a kultúráltságot, politikában a demokráciát, beoltsa a népi és paraszti talajrétegekbe s hogy történelmi cselekvésre szítsa azok akaratát. Hogy az urbánus, nyugatian kultúrált és népien gyökeres kisebbségi élet és tudatformát teremtse meg és szerezzen érvényt ennek a kisebbségben. Érsekújvár egyrészt megijedt ettől a szerepétől, másrészt nem volt meg erre minden feltétele. Az intelligencia konzervatív elemei, kishitűségből és konzervativizmusból viszszanyesték a feltörekvő fiatalság erejét és bátorságát (szlovenszkói viszonylatban is megcselekedték ezt). A visszanyesésből nem lehetett gazdagabb burjánzás, mert gazdasági lerongyolódás lassan felemésztette az alsó réte9* 131