Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

A végső helyzet, a fejlődési összkép nem vigasznélkiil való az újvári magyarságra nézve. Tudni kell, hogy a vá­lasztások titkos jellegénél fogva, szabadabban érvényesít­heti felfogását és nemzetiségi meggyőződését bárki, mint a népszámláló biztosok előtt. A községi választások ered­ménye szerint a szavazatok 80 százaléka magyar, a köz­ségi képviselőtestületben. Ez azonban nem ok arra, hogy a „mögöttünk a vízözön" — optimizmusával, a kisebbségi helyzet komolyságát és súlyosságát lebecsüljük. Érsekújvár nemzetiségi viszonyai­nak áttekintéséből olyan tételekhez jutunk el, amelyek az egész kisebbség létkérdései is egyben. így hangzik a leg­fontosabb tétel: a magyarság állománya csak úgy tartható meg és gyarapítható, ha az emberi felemelkedés polgári lehetőségeit biztosítjuk számára a kisebbségi keretben. A magyarnakmaradás nem erkölcsi kérdés a széles töme­geknél, de az emberi felszabadulás, az emberi boldogulás­nak és emelkedésnek a kérdése. Erre tanít bennünket „a kohó" működésének nagy törvényszerűsége. Mindazonál­tal megnyugvással konstatálhatjuk, hogy a város népe nem nagyon fogékony a nemzetiségi nyugtalanságok iránt. A zavaridők nagy kilengéseit sosem kezdeményezték és nem is csinálták a város autochton elemei. A feudális és régi­patriarchális idők statikus nemzetiségi nyugalma még erő­sen él a város atmoszférájában. A napi politika azonban nem veszi ezt eléggé figyelembe. Pedig ez a nemzetiségi ivugalom, a nemzetiségek egymáshoz való viszonyának statikus volta, jó alapja lehetne a város demokratikus fejlődésének és hathatós segítsége. Érsekújvár tipikusan középeurópai város nemzetiségi kevertségével. 127

Next

/
Oldalképek
Tartalom