Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

pontból is hajlamos a munkásság az asszimilálódásra. A szlovák iskolában ugyanis nagyobb a szociális gondoskodás, cipőt és ruhát adnak a proletár csemetéknek. Ezenkívül távoli vágyálomként lebeg előttük, hogy Baťa zlíní üzemeibe kerülhetnek egyszer. Amint látható, itt is az emberi felemelkedés vonalán és útján közelíti meg a lemorzsolódás a kisebbséget. Az újvári munkásságnak volt emberi és politikai tudata, ám a politikai harcokban, amikor szinte az egész társadalommal szemben találta magát, nagy tömegei elfáradtak. Sőt, a sikertelenségek, u bűntudat egy fajtáját is létrehozták bennük. Sem békés, sem harci eszközökkel emberileg nem emelkedhettek a kisebbségi életkeretben. Társadalom-politikai bűntudatukhoz még magyarságuk gátló érzése is hozzájárult, amikor csak az át hasonulás árán juthattak kenyérhez a meglévő üzemekben. Mivel a kisebbségen belül semmikép sem lehetett, most ezen az úton próbálnak tragikus sújtottságukból felemelkedni. Az egykor behozott vasúti szakintelligencia rétegével végzett a leggyorsabban a visszaasszimilálódás. Náluk a magyarosodás nem volt teljes, mert úgyszólván az első generációban ment végbe. Üj helyzetük visszajára fordított mindent. S akadtak közöttük már olyanok is, akik levetvén magyarosított neveiket, elővették a régieket. Várható folyománya volt a történéseknek, hogy a nemzetiségek viszonya újra szüli az egykori közéleti erkölcsöket. A prédikációk, magyar misék stb. körül heves harcok lobbantak fel, még pedig, sokszor a „kölcsön viszszajár" elve alapján. Az eredmény itt is az lett, hogy erősebben vetette meg lábát a magyarság kisebbségi helyzetében. 126