Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

megfizetésével. Egy parasztlányt, hogy magyar tanítóképzőbe nem mehetett, habozás nélkül szlovák iskolába adták szülei s csak annak a véletlennek köszönhető, hogy a magyar kultúrközösségből nem szakadt ki teljesen, hogy magyar tanító vette el. S hányan vannak ilyenek s hány után nyújthatja ki visszaölelő kezét a kisebbség ilyen véletlenek képében? A parasztság mai polgári emelkedését a föld intenzív megművelésével érhetné el a paraszt metropolis kereteiben. Ez adhatna nagyobb jólétet, ez fejleszthetne és elégíthetné ki polgárosuló hajlamait és igényeit a magyarságból való kiszakadás veszélye nélkül. De tanultság és horizont kell ehhez. Tanultsággal és horizonttal parasztnak állni, parasztnak maradást jelent és még mindig szégyen a kisebbségben. A félkezemen megszámlálhat nám, akik lenézés és megvetettség ellenére ezt a heorikus lépést már megtették a paraszt metropolis keretében. Rettentően egyedülállnak még, a megérthetetlenség Szaharájában, pedig a kisebbségi paraszti megmaradás egyetlen példáját ők statuálják. Az újvári munkásság lassan csak olyan üzemekben talál elhelyezést (dohánybeváltó, Baťa), ahol a szlovák nyelvismerethez kötik az alkalmazást. Ujabban már arról is szó esett, hogy gyermekeik szlovák iskoláztatását is megkövetelik a munkásságtól. A magyar állami alkalmazottak már régebben kényszerültek arra, hogy szlovák iskolába adják gyermekeiket. Amennyire érthető ez az állami állást tekintve, annyira különös és egyedülálló, hogy magánüzemek (Baťa) az egyszerű proletáregzisztenciát, amit munkásainak nyújtanak, a közgazdasági értéktöbblet tőkés elsajátítása mellett még az asszimilációval is megfizettetik. De igaz az is, hogy ilyen követelések nélkül egyéb szem125