Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

melegíteni az idegen népi elemeket, ahogy magasabb élet­formát s az emberi felszabadulás szélesebb perspektíváját jelentette nekik. No de milyen emberi életformát s maga­sabb életszintet jelenthetett Újvár magyarsága s milyen emberi emelkedést Ígérhetett mondjuk a tizennyolcadik század idején? A lakosság háborúkban megtizedelt, anya­gilag és szellemileg megrongyolt népesség. Ebben a hely­zetben a nemzetiségek egymáshoz való viszonya teljesen statikus még. Egyik élete sem csábítja a másikat az átha­sonulásra. Az iparosodás feltétlenül magasabb életforma és emberi felszabadultság s ezt az életformát német ipa­rosok hozták a város falai közé. A magyarság életkerete természetszerűleg nem csábította őket. Magasabb szinten életek, mint a befogadó gazdanép. Népi és nemzetiségi mi­voltukat ezért könnyen, mert kultúrfölénnyel őrizték. De meddig őrizték? Addig, amig a gazdanép életnívóban, ho­rizontban meg nem haladta őket a polgári fejlődésben. Nehezen ment, de mégis bekövetkezett. A würtenbergi szászok még négy öt évtized múlva is megőrizték népi egységüket. 1762-ben Bruderschaftot alapítanak s ez a szervezetük építi fel Újvár egyik kápolnáját (Szent Anna kápolna). Ebben az időben tehát népi és organizált kul­túrközösséget alkotnak a város keretében még. Hová let­tek? 1890-ben a népszámlálás még 465 németet mutat ki. Ezek között azonban nem találjuk a régi szász neveket, de bőven találunk zsidó elemeket, akik a gazdanéppel szemben való népi különállásukat a német nemzetiség be­vallásával fejezik ki. Hová lettek tehát a németek, az új­vári németség? Ne sértse a magyar fajtisztasági beidegző­dést, ha azt mondjuk, hogy a bevándorolt szászok fizikai és kulturális állománya elvegyűlt a magyar lakosságban. Az 118

Next

/
Oldalképek
Tartalom