Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

újvári magyarság kulturális készségét s a polgárosulásban való előhaladását dicséri, hogy már viszonylag elég korán magábaolvasztotta a polgári kultúrájú s éppen ezért nehezen asszimilálódó német lakosságot. Az újvári szlovákság csaknem teljességgel paraszti életszinten élt éppen úgy, mint a magyarság széles rétegei. Zárt életformája volt mindkét nemzetiségnek, feudális gátlásokkal, vallási elemekkel egyformán teletűzdelt világszemlélete. Egyforma értékű volt ez a világfelfogás, mert egyforma tevékenységre, a mezőgazdálkodásra épült. A szlovák és magyar parasztság számára az élet értékét a föld birtoklása szabta meg, a föld pedig egyformán mutatta arcát mindkettőjük felé: egyformán volt kevés a szlovák és magyar paraszt földvágyában a bisbirtokú paraszt metropolisban, Újvárban. Nem volt tehát nagyobb értékű tény és emberi emelkedést sem jelentett a másik rovására szlovákúl vagy magyarúl mívelni az újvári búzamezőt. Mindketten parasztul mívelték a nekik jutott a rányban az újvári határt. Életformájuk egyformán osztotta az örömöt s a bajokat, az élet naposabb és sötétebb szineit egyformán mérte. Amig emberi emelkedésükre csak a paraszt életforma nyújtott lehetőséget, egymás nemzetiségét mint másságot és elütő vagy elválasztó sajátosságot tán észre se vették. Ahogy nem veszed különös ténynek a levegőt, vagy azt, hogy a fű zöld, vagy hogy tavasszal a fák kihajtanak. Megváltozott azonban a helyzet, amint a polgárosulás szakadt a parasztságra. A polgárosulás hozta létre a modern nemzeti életet és kulturformát nálunk is éppen úgy, mint a világ bármely más nációjának fejlődésében. A polgári életforma magasabb, a paraszti életformával szem119