Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

nagyobb és változékony izlésű kézimunkával előállított cipőkre cseréli fel s jól megfizeti az ügyes és Ízléses munkát. Kissé paradox, de a kisebbségi helyzet mély lényegessége és újvári vonatkozású érdekessége is, hogy amíg itt „bat'acipős magyarrá" válik a lakosság, addig fent a városokban levetik a bat'acipőt és kisiparosaink munkáját részesítik előnyben és megbecsülésben. A kisiparos réteg tehát a proletárság soraiba töredezik alá, de úgyis mondhatnók, hogy a szegénység soraiba, mert a gyárak ipari proletári minőségben már nem adnak neki munkát, új proletárexistenciát. A háborúelőtti tőkés terjeszkedés idején a közgazdaságnak a kisiparosságra vonatkozó békítő tétele az volt, hogy a nagyipar gyári munkássá teszi a kisiparos váilakozót. Most egészen szegénnyé és nincstelenné teszi. Kisiparos minőségéből egyszerre kerül társadalomkivüli helyzetbe szinte. Ebben a hulló folyamatba utolsóelőtti állomás, amit a jótékonykodás, vagy inségenyhitő szociális gondoskodás nyújthat még. A város ilyen terhei egyre nagyobbak, egyre félelmetesebben nőnek. A szegénykonyhán 1920-ban 420 gyermeket élelmeznek, 1925-ben a Vöröskereszt 100 ebédet oszt ki naponta szegénygyermekeknek, a város 200 ebédet szegény családoknak. 1924 december 15-től 1925 március 31-ig a város szegénykonyhája 19.703 Kč értékben tízezernél több ebédet osztott ki. Az utolsó válság évei aztán a mélypontig süllyesztik ezt a helyzetet. A szegénység gyermekei roszszúltápláltak, az iskolában megesik, hogy éhségükben összeesnek. Tanítók tejakciókat szerveznek, jóadag közöny mellett, kevés sikerrel és mindenek fölött kevés tejjel. 1932 első három hónapjában 80.000 koronájába került a népkonyha fentartása a városnak. Kiosztottak 2190 112