Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

városi bevásárlási jegyet 21.900 Kč értékben, 13.000 kg. burgonyát, 128.150 kg. tűzifát, 100.000 kg. szenet és 11.305 kg. lisztet. Az érsekújvári gyárvárosnak és munkásszegénységének életútjába az ember beleszédül, ha van érzéke és fogékonysága az élet mélységei iránt. A kilencszázas évek válsága idején, amikor a munkanélküliség inkább, mint lehetőség merült fel s nem mint tragikus valóság, idegesítette és zavarta az embereket. Ma a munkanélküliség állandó helyzetet jelent, megnövekedett, szinte az egész társadalomra ráfeküdt, ránehezedett. S mégis bírjuk idegekkel? Az élet megnőtt, kitágultak méretei és repedései, amelyek már majdnem elnyelik az embert. Találomra előveszem az egyik helyi lap számát s magasabbfokú, igényesebb szociológiai érdeklődéssel az élet színeit keresem a liirek, beszámolók és a szürke zsurnalisztika anyag mögött. Három versikét, amolyan faragmányt találok a lapban, ahol a versfaragók szerény formakészsége nem stilizálja el a tartalom rovására az újvári ember mondanivalóját. Az egyik versike imigyen fohászkodik a lapban: „Gyújtsd fel tüzed Uram Mert fázunk s köhögünk S elszakadt régen A téli ködmönünk", s a másik két vers is — csodálatos — egyképen a halálról beszél, mintha az iskolában adták volna fel a „halál gondolatának" versben való kidolgozását. Mi az, talán halálkomplexuma van a vidéki magyar város tudatának? Felbomlott talán életérzésének kiegyensúlyozottsága? Döbbenetes, hogy egy hét alatt hárman követtek el öngyilkos8 Tátra Almanach 113