Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

a város nyugalmát s a megyét is foglalkoztatja a védekezés megoldása. A szegénység nyomorát jótékonykodás enyhíti ekkortájt. A háború utáni változások állandóvá teszik a munkanélküliséget, amelytől Érsekújvár csak nagyon ritkán és nehezen tudott teljesen megszabadúlni a múltban. Az elbocsátott vasutasok egy része az iparba é3 kisiparba nyomult s itt keresett egzisztenciális menedéket. A kisipart viszont a történelmi országok fejlettebb nagyipara sodorta a válság teljes közepébe. A cipészeket és csizmadiákat a Baťa, a szabókat a lerakatok szorították ki a kisipari termelésből. A báború előtt és alatt a nagyipar elégséges piacok birtokában nem veszélyeztette a kisiparosságot. A nagyipar terjeszkedési pályája extenzív volt, mondhatnók. Újvárban példáúl a cipőgyárak létezése mellett a cipő és csizmakészitő kisipar is megélhetett s eltartott 160 vásározó cipészt és csizmadiát. Csehszlovákia keretei közt maradt a Monarchia iparának háromnegyed része, a piacnak viszont csak 25 százaléka. A ipari terjeszkedés intenzívvé változott át, a kisipart szorította ki a termelésből s elfoglalta, betöltötte helyét a fogyasztásban. Az újvári csizmadiák és cipészek a legtragikusabb áldozatai ennek a különben országos méretű színjátéknak. Körülbelül százon fölül van a munkanélküli csizmadiák száma, 20—40 vásározik még, rengeteg napszámosként keresi a kenyerét. Megszűnt a csizmadia és cipészkisipar utánpótlása, inasnak nem adnak senkit, a segédek sokszor a kosztért dolgoznak, vagy felvándorolnak Prágába, ahol a cipész kézműiparnak érdekesen ébredőben és felmenőben van a konjunktúrája. Amint gazdagodik a történelmi országok lakossága, úgy lesz igényesebb öltözködése és egész életformája. A Baťa uniformizált széria gyártmányait a 111