Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

paraszt, latainer elemek saját használatukra s arra, hogy vasárnapi nyugalmukat és nyugdíjas örömeiket méltón élvezhessék, szundikálván a méhesben és pipázgatván, és újvári homoki bort, saját termésűt, szopogatván a diófa alatt. E szőlőkerteket nem az árutermelés tempója hívta életre, nem volt mezőgazdasági üzemjellegük s nem is igen vonzották példájukkal — mert nem is mutattak példát —- sokáig a parasztságot. A nagysurányi cukorgyár felépítésével cukorrépa termeléssel is kezdenek foglalkozni az újvári gazdák. A cukorgyár nemcsak piacbővítést jelent az újvári parasztságnak, de már akkor mutatkozó levonásaival állandó izgalomban tartja szinte az egész megye parasztságát s az érdekvédelmi szervezkedésre neveli és teszi fogékonnyá. 1913-ban nagy panaszok hangzanak el a gyár jogtalan levonásai miatt s ennek hatása alatt hozzák létre Érsekújvárt a nyitramegyei répatermelők szövetségét. A háború után nagy korerők törnek a parasztság életébe és érdekes változásokat hoznak létre. Tudni kell, hogy a parasztság elsorvadásának, tönkremenésének egyik legbiztosabb módja, hogyha extenzív szemtermelésre rendezi be a kisüzemi gazdaságot. A paraszti kisüzem ráfizet a szemtermelésre. A föld állati erővel való megdolgozása kétszerannyi időt, munkaerőt, tőkét nyel el, mint géppel s a piacon a nagybirtok olcsóbb termelése határozza meg a gabona árát. Életkérdése és létproblémája a kisbirtoknak, hogy a szemtermelést csökkentse s áttérjen az intenzív termelésre. Érsekújvár tipikusan kisbirtokos aglomeráció, tehát a paraszt metropolis egész mezőgazdasági népessége számára korparancs a termelőformák megváltoztatása, átszervezése. Az önellátó naturálgazdálkodás ideien 101