Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Életünk Protivínben

ÉLETÜNK PROTIVÍN BEN A csehországi Protivínbe érkezésünk óta hoszszú idő telt el. A kezdet keserveiről már beszámoltam. Az otthoni utazásom óta másképpen látom a helyzetünket. Felcsillant a remény, hogy előbb-utóbb hazamehetünk. Csak ki kell várni az alkalmas pillanatot. A világ felháborodása miatt a cseh hatóságok vizsgálatot rendeltek el. Talán nem is tudtak arról, hogy a szlovákok milyen túlkapásokat csináltak. A protivíni gazdák megdöbbentek, amikor megtudták, hogy mi nem önkéntesek vagyunk. A nyár elején egy bizottság sorra járta a magyarokat. Egy szlovákul jól beszélő tornaijai magyar lány volt a tolmács. Mindenkitől megkérdezték, hogy meg van-e elégedve a körülményeivel, a munkával, a gazda fizeti-e rendesen a bért, meg ehhez hasonlókat. Ez jó jel. Kezdenek velünk foglalkozni. Már vagyunk. Nem kerültünk véglegesen a hiánylistára. A városban az emberek egészen más szemmel néztek ránk, mint eleinte. Még vendégségbe is meghívtak. Bennünket egy bolt tulajdonosa karolt fel. A 78