Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Az első magyar szökevény

volt. A menekülőktől maradhatott hátra. Soha nem tudtuk meg, mert Andrisnak - Lesták bácsiék adták neki ezt a nevet - emlékezetvesztése volt és gyakran többszöri ismétlés után értette meg, hogy mit kell csinálnia. A fejével lehetett valami baj, pedig elég jól beszélt már magyarul. Ő mentette meg Elemért. A két harkácsi csendőr felszólította a szökött fiút, hogy öltözzön, fogja, ha valamit vinni akar magával mennie kell velük, bekísérik a tornaijai állomásra, onnan pedig tovább, vissza Csehországba. Andris látta, hogy baj van. Úgy tett, mintha nem érdekelné a dolog. Csak úgy mellékesen megemlítette, hogy itt van ő, befogja a lovakat, beviszi ő a csendőr urakat meg Elemért a tornaijai állomásra, hosszú az út, ne menjenek gyalog. A csendőrök kaptak az ajánlaton. Andris szólt Elemérnek, menjen vele az ólba, szerszámozzák fel a lovakat. A két csendőr az ólajtóba állt. Ök meg ketten bementek a lovakhoz. Hogy ott mit súgott Andris Elemérnek, rögtön kiderül. Amikor a lovakat kivezették az udvarra, mondja Andris a csendőröknek, hogy indulás előtt az állatokat meg kell itatni. A csendőrök bólintottak. A kút a Palyi Jani bácsiék háza előtt van a faluközi útszélen. Andris és Elemér a két lovat odavezette. A csendőrök a kapuban várakoztak. Elemér úgy állt, hogy a ló takaija. András meg húzta a vizet. Elemér beugrott a Galo Pali bácsiék udvarába, 66