Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Az elhurcolás megkezdődik

hamarosan kijelölték. Ebben Lévárton a következő családok voltak: Szögedi László feleségével és két gyermekével, Radnóti János feleségével és két gyermekével, Galo Györgyné két fiával és egy leányával, Galo Gergely István feleségével. A falut katonaság szállta meg. Az összes ki- és bevezető utakat katonai járőrök lepték el. A kiírt családokat fölpakolták a teherautókra. Bevitték Tornaijára a vasútállomásra. Ott aztán átrakták őket tehervagonokba. Éppen úgy, mint háború alatt a zsidókat. Egymás után több csoportban vitték a családokat a Turóc-völgyi falvakból. Úgy gondolták, hogy az első transzportok után megadják magukat a magyarok, aláírják a szlováknak valló papírt. De hiába próbálkoztak, a magyar embereket nem tudták megtörni. Inkább vállalták az elhurcolást, még a halált is, de senki nem mondta ki a száján, hogy ő nem magyar. így kezdődött a szlovákiai magyarok kálváriája, elűzetése a szülőföldről. És most elmondom az én családom elhurcolásának történetét. Az elhurcolást megelőzte egy megalázó orvosi vizsgálat. Hogy a világ előtt igazolják magukat, a kitelepítési bizottság orvost küldött a faluba. Nem egyedül jött. Vele voltak azok, akik intézték a hivatalos dolgokat és kimondták a verdiktet, hogy annak menni kell, aki nem beteg. 28