Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Az elhurcolás megkezdődik

AZ ELHURCOLÁS MEGKEZDŐDIK Novemberben egy pénteki napon fát árultam a tornaijai piacon. Mellettem úgyszintén fát árult Pali komám a lévárti tanyáról, meg Tóth Lajos keresztapám is. Mindhárman vevőre vártunk. Egyszer csak megjelenik Blaskó Károly, a jegyző. Odaszól nekem, hogy menjek vele. Nem mondta, hogy hova, én meg nem kérdeztem. A városháza nagytermébe vezetett. Leültetett a fal mellé, hogy csak váljak nyugodtan. Odament az asztalhoz, ahol katonák meg civilek, a kitelepítési bizottság tagjai ültek. Hogy miről beszélgettek, nem hallottam, de nem is értettem volna, mert szlovákul folyt a tárgyalás. Csak azt láttam, hogy a mi jegyzőnk egy katonatiszttel beszél, aki élénken hadonászik a kezével. Kis idő múlva jön Blaskó. Mondja, hogy elmehetek, ne kérdezzek tőle semmit. - Hát akkor minek hívott ide, Blaskó úr? Faggatózásomra végül megmondta: Lévárt neve ezután szlovák lesz. Meg van pecsételve a falu sorsa. Magyarok ki, szlovákok be. Az elhurcolásra ítélt első csoportot a falunkban 27