Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Szlováknak lenni avgy elmenni

keresem. Ő most a Centrál nevű vendéglő veze­tője. A fia, Jani, a hentes - és mészáros üzlet tulajdonosa. így hát ők tekintélyes emberek Tor­naiján. Mindketten nagy szlovákok. Noha a Jani fiúnak magyar lány a felesége, Csízből nősült. A gazdag Csiszár lányt vette el. Előhoztam Sándor bácsinak, hogy nem tud-e valamit a lévártiak sorsa felől. Itt a vendéglőben sok ember megfordul. Ő szlovák, hozzá bizalma­sak, bizonyára hallott valamit a kitelepítési terv­ről. Bockó Sándor bácsi úgy beszélt magyarul, mint én. Nem volt egymással soha semmi bajunk. De mióta nem találkoztunk, nagyot fordult a világ. Az új rendszer kikezdte az emberséget is. Most majdnem rám ripakodott. Menjenek innen a magyarok, csak szlovákok maradhatnak itt. De hát - mondom neki - ha elűzik a magyaro­kat, üresen marad Tornaija meg minden falu. Alig él néhány szlovák ezen a tájon, azok is csak most szivárogtak le a hegyekből. Nem tudtam meggyőzni az öreget. Egyre csak azt fújta, hogy a magyar iratkozzék szlováknak, vagy menjen innen, ahová való, Ma­gyarországra vagy Ázsiába. így mutatta meg nekem Bockó az igazi arcát. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom