Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Szlováknak lenni avgy elmenni

Az öreg Blaskó meg a felesége is állandóan ezt hajtogatja az egész faluban, hogy másképpen nem maradhatunk. Hibát követtem el. Az emberek azt gondolták, hogy azért javasolom a levelet, mert azt akarom, hogy a falu mondja magát szlováknak. Én már meg is tettem titokban, és most rá akarom venni az egész falut, hogy tagadja meg a magyarságát. Ennek a pletykának rólam a faluban terjesztője is akadt. Egy vénkisasszony tanítónő, Király Erzsébet volt a legnagyobb ellenségem. Azt hitte mivel én voltam az iskolaszék elnöke -, hogy én hozattam a faluba az új tanítónőt, aki őt kitúrta az állásából. Pedig dehogy én hozattam. Egy parasztember hogyan tudna ilyesmit intézni? Küldték az új tanítónőt, mert szlovák volt. Hiába mondtuk volna, nem kell ide szlovák tanítónő, hiszen egy gyermek sem beszél szlovákul. Hogyan akar tanítani, ha nem értik meg? Novemberben a fuvarozással voltam elfoglalva. Mindennap a tornaijai piacra vittem a fát. Ott megtudtam, hogy Tornaiján a városháza nagytermében van a kitelepítési bizottság irodája. Katonatisztek és civilek üléseznek ott. De hogy mikor kiről tárgyalnak és mit határoznak, nem szivárgott ki. Szerettem volna valami közelebbit megtudni Lévárt sorsáról. Volt nekem egy ismerősöm Tornaiján, Bockó Sándor bácsi. Előzőleg Köviben lakott, nem messze a mi falunktól. Jó barátságban volt velem, tiszteltük egymást. Gondoltam, fel25