Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Szlováknak lenni avgy elmenni

áttelepülésre. így aztán megkezdődött a telepítés, amit cserének neveztek. A magyarokat nem kérdezték, hogy akarnak-e menni, nem kínálgattak nekik vagyont meg szebb jövőt. Akiket kiszemeltek, elsősorban a jómódűakat, szép házzal, birtokkal, kapták a papírt, aztán mars kifelé. Voltak, akiket ötvenkilós csomaggal zsuppoltak ki. Ezek voltak a legszerencsétlenebbek, mert mindenüket ott kellett hagyni. Fehér levelet kaptak azok, akik az ingóságukat magukkal vihették Magyarországra. Ilyen levelet kapott Erdélyi Miska katonacimborám Bejében. Egymás mellett volt az ágyunk a Hradec Králové-i kaszárnyában. Ott lettünk jó barátok. Elmentem hozzá, hogy megtudjam, mi várható. Megnéztem a levelét. Gondoltam, ha ilyet kapok én is, akkor valahogy belenyugszom, mert magammal vihetem a mezőgazdasági eszközöket, minden ingó vagyonomat, házat és földet meg kapok Magyarországon. Megnéztem a címet, honnan jött a levél. Rimaszombatból, a kitelepítési bizottságtól. Másnap elmentem Szombatba, megkerestem az irodát. Sikerült a főnökkel beszélni. Előadtam neki, hogy mi járatban vagyok. Megtudhatnám-e, rajta vagyok-e a kitelepítési névjegyzéken? A főnök megnyugtatott, hogy sem én, sem más nincs a névsorban, mert Lévárt nem esik a kitelepítési területbe. Onnan senkinek sem kell elmenni. Nem gondoltam arra, hogy hazudik. Megnyugodva indultam haza. Bejében megálltam Erdélyi Miska háza előtt. Átéreztem azt a 22