Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Az első baljós jelek

AZ ELSŐ BALJÓS JELEK A mi falunk határában volt egy híres fürdő. Kitűnő gyógyvize volt. Messze vidékről jártak oda mindenféle csűzt, reumát, zsábát meg egyebeket gyógyíttatni.A fürdőhöz tartozott egy nagy rét. A tulajdonosa eladta a lévárti gazdáknak, akik nagyon örültek, mert kellett a takarmány a jószágnak. Az új tulajdonos egy Blaskó János nevű ember lett. Amikor a front elvonult, bejött az asszony hozzánk a faluba, hogy segítsük élelemmel, mert nem maradt semmijük. Én mindennel elláttam, amink csak volt. Hálálkodva ment el. Már 1945 nyara volt, amikor bevetődtem a fürdőbe. Az öreg Blaskó hímezett, hámozott, aztán kinyögte, hogy most lesz az igazság. A fürdő visszakapja a rétet. - Hát hogy gondolja ezt, Blaskó úr? - kérdeztem tőle.-Mi a rétet Plachytól, az előző tulajdonostól megvettük, hogy adnánk vissza, miféle igazság lenne az? Ahogy így vitázunk, belép a fia. Hallja, hogy miről beszélünk. Szlovákul szól az apjához, hogy legyen csendben. De az öreg rákiáltott: