Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

A konolnisták kiűzése

pos vendég volt Martinkóéknál. A Martinkó feleségét magyar szóra tanította. Segített neki a házimunkában. így aztán nem volt feltűnő, ha Martinkó be-bejárt hozzá. De egyszer csak váratlanul megjelent Julis testvére, Pali. Orosz fogságból kiszabadult, és hazajött a családi házba. A pletyka hamar a fülébe jutott. Megfigyelte a szerelmeseket és rajtuk ütött. Martinkót kikergette a házból, Julist pedig jól elverte. A jajgatásra Martinkó visszaszaladt a házba, de ő is kapott a bot végéből. Ennek azután az lett a vége, hogy Martinkó bevádolta Palit. Azt állította, hogy büdös tótnak nevezte és megöléssel fenyegette, ha el nem megy a faluból. Juli, a testvér tanúskodott, hogy így történt. Szegény Palit, aki alig szabadult a fogságból, egyévi kényszermunkára ítélték. Hiába volt botrány, Martinkóné nem hitte, hogy az ura Julissal megcsalja. De akkor már a magyar asszonyok gondoskodtak arról, hogy bizonyságot szerezzen a dologról. Martinkónét odacsalogatták, ahol Julis az urával együtt turbékolt. Az asszony szégyenében elköltözött Lévártról. Martinkó pedig beköltözött a Julis házába. így Ducman Andrásék háza, amelyben Martinkóék laktak, felszabadult. Egy magyar család megint visszakapta a tulajdonát. Azután Martinkó is eltűnt Julissal együtt. Nem várták meg, amíg Pali kiszabadul. Elmentek Csehországba. Felcserélődött a szerep. Mintha a sors így akart volna bosszút állni azon, aki a mi csehországi deportálásunknál segédkezett. 128