Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

A konolnisták kiűzése

És csak úgy elvették tőlem. Évekig kuporgattuk rá a pénzt, hogy megvegyük. Most elrabolták tőlünk. Kinek az igazsága, és milyen igazság ez? Éktelen haragra geijedtem. Alig mentem két- vagy háromszáz métert az erdei úton, egy tisztáson megláttam Rejdovjánt és a feleségét. Az iménti haragom még inkább fokozódott. Megmarkoltam a fejszém nyelét. Egy pillanat múlva Rejdovján előtt álltam és magasra emeltem a fejszét. Rejdovján, ha egy héten belül nem hagyod el a házamat, megöllek! Itt öllek meg az erdőben! Úgy eltüntetlek, hogy soha senki meg nem talál! Az asszony sikoltozott, Rejdovján halottsápadt lett. Azonnal megígérte, hogy elmegy vissza Telgártra. Menne ő már akár holnap, de nincs pénze fuvarra. Ez nem lehet akadály, mondtam neki. Készülj, pakolj össze mindent. Három nap múlva a ház előtt lesz a teherautó és mehetsz. Úgy történt. Rejdovján Simon és családja a házamból kiköltözött és visszament oda, ahonnan jött, Telgártra. Aznap éjjel Jani komámmal és a Bobi kutyámmal őrködtem, nehogy valaki más elfoglalja a házat. Másnap a családomat felhoztam Tornaijáról, azután a bútorokat. A harcomat megvívtam. A csatát megnyertem. 126