Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

A konolnisták kiűzése

tudtam tartani és szépen gyűlt a pénzecske, hogy legyen, ha újra kezdhetem a gazdálkodást. Most már csak Rejdovjánnal kell elbánni. Ennek is eljött az ideje. Már kezdett a hó olvadni. Rejdovján még mindig nem mozdul. Tavasszal pedig már én akarok szántani, vetni. Nem fogott otthon a hely. A madarak elkezdték a csiripelést. Ez biztos jele annak, hogy a tavasz a kert alatt van. Befogtam a lovakat, és elindultam, hogy körülnézek az erdőben. A bérci útnál, a hegy lábánál megállítottam a lovakat. Abrakos tarisznyát akasztottam a nyakukba. A hosszú nyelű fejszémet a kezembe vettem, és elindultam az ösvényen felfelé. Tíz hold az enyém itt. Szent-Ivány József úrtól vettem. A déli oldalt szántófölddé alakítottam. Kivágtam a fákat, kinyestem a kökénybokrokat. A tüskéjétől csupa seb lett a kezem. Dinamittal robbantottam ki a fatönköket, kiástam a gyökereket és megtrágyázva jó szántóföld lett itt. Idelátszanak a Mátra hegyei, az apátfalvi kőbánya fehér kövei idecsillognak. Északra a Vashegy, a Kakas és még messzebb fehér csúcsával a Király-hegyet látni. Itt vagyok azon a földön, amit véres tenyeremmel és szemembe futó izzadsággal fogtam művelés alá, ami nekem a mindenem, a boldogságom volt. A szántó és az erdő. 125