Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

A konolnisták kiűzése

Mindezt büntetlenül tehetik. Panasszal sehova nem fordulhatunk. Papújuk van, hogy tőlünk elkobozták és mindenünket nekik adták. Mindannyiunkban élt a remény, hogy egyszer visszakapjuk a tulajdonunkat. Ha nem adják, visszaszerezzük, ha kell. erőszakkal. De még most nincs itt az ideje. Még várni kell. Arra gondoltam, hogy amíg eljön ez az idő, elköltözünk a házunkból. Legalább megkíméljük magunkat a mindennapos gyötrelemtől. Tornaiján bérbe vettem egy üres házat. Ott nyugalomban éltem a családommal. De még egy év eltelt, amikor véglegesen visszaszereztem a saját házamat. A házam és a birtokom visszaszerzéséhez először a törvényes utat választottam. Egy ügyvéddel szlovák nyelvű kérvényt írattam, amelyben azt kértem, hogy mint büntetlen előéletű állampolgárnak a tőlem jogtalanul elkobozott vagyonomat adják vissza. Hosszú idő elteltével, 1949. május első napjaiban érkezett meg a válasz. Közölték velem, hogy a birtokomat törvény szerint jogosan tulajdonította el az állam mint olyan magyar egyéntől, aki nem reszlovakizált és aki így a tulajdonhoz való jogát elvesztette. Ez a végzés mélységesen elkeserített. Elhatároztam, hogy most már akármilyen áron is, de visszaszerzem a birtokomat. Addig nyomorgatom Rejdovjánt, amíg magától el nem megy a házamból. 122